Pénzügyi fogalmak

A pénz kialakulása, pénzfejlődés korszakai

0.) Pénznélküli csere: közvetlen, ún. naturális csere, amely során egy A1 terméket kicseréltek egy A2 termékre. De a partnert nagyon nehéz volt megtalálni, mert egyáltalán nem volt biztos, hogy találkozni fog egymással két olyan ember, akiknek egymás termékeire volt szükségük. Ez a mai modern időszakban is időnként visszaköszön, mert ha gond van a fizetéssel, akkor az áru kiegyenlítés esetén még a mai napig is megjelenik a barter kereskedelem.

1.) Árupénz: a csere nem közvetlen, hanem van egy közvetítő. A1 – B – A2. Tapasztalatok alapján olyan cseretárgyak jelentek meg, amelyeket könnyebb volt cserélni bármire, mint másokat.

2.) Aranypénz és ezüst pénz: a közvetítő szerepet ők töltötték be az egész világon.

Abszolút értékmérés: a saját értékéhez hasonlítja a közönséges áru értékét – pénzláb: pénzérték.

Relatív értékmérés: a közönséges áruk értékarányait hasonlítja össze.

A termelési volumen megnövekedése miatt, nem tudtak annyi aranyat kitermelni, ami fedezte volna a termelést. Ezért létrehoztak egy helyettesítő eszközt: ez volt a váltó. Ez volt az első pénzhelyettesítő. De ez nem volt tökéletes, hisz akit nem ismertek abban nem bíztak, és így ez a lehetőség csak egy ismertségi körben működött. Ehelyett ki kellett találni egy megbízhatóbb dolgot és ez volt a bankváltó, amely felváltotta a közönséges kereskedelmi váltót. Ezt a váltót nevezték később klasszikus bankjegynek, papírpénz. Minden pénzhelyettesítő így ez is beváltható volt aranyra.

3.) Modern pénz, hitelpénz: nincs önálló, saját belső értéke, csak képviseleti értéke van, amely az adott gazdaságban előállított áruk és szolgáltatások értékét, a gazdaság erejét képviseli. Hogyan tud értéket mérni? Abszolút értékmérést nem, de a relatív értékmérést meg tudja tenni.

A modern pénz a bank passzívája, forrása, „kötelezettsége”. Ez a pénz teremtődésével, forgalomba való bekerülésével van összefüggésben, mely a bankrendszer segítségével történik. Tehát a modern pénzt a bank teremti, mégpedig kétféle módon: i) hitelnyújtás (pl.: jegybankpénz) ii) külföldi valuta vagy deviza vétele. A modern pénz teremtése technikailag egy könyvelési művelet.

Az e folyamat által teremtett pénz csak akkor lesz pénz, ha kikerül a bankból.

Bimetallizmus: A fémpénz (aranypénz) korszakában egyidejűleg két fém, általában az arany és az ezüst tölti be a pénz szerepét.

Grasham-törvény: Két vagy több pénz egyidejű használata esetén a “rossz pénz kiszorítja a jót”.

Monometallizmus: A fémpénz (aranypénz) korszakában egyidőben egyetlen fém, az arany (ritkábban az ezüst) tölti be a pénz szerepét. Itt már csak egyetlen egy fémpénz volt a domináns

Pénzláb: A pénz értékdefiníciója. Azt határozza meg, hogy valamely aranypénzt helyettesítő fizetőeszköz (fémötvözet, papírpénz) mekkora (aranyban, vagy más áruban kifejezett) értéket képvisel.

 

Hogyan lehet az aranyfedezet nélküli pénzkibocsátást kontroll alatt tartani?

Currency-elmélet: A kibocsátott fizetőeszközök mennyiségét az aranytartalékokhoz, azaz az aranyfedezethez kell igazítani.

Banking-elmélet: A fizetőeszközök mennyiségét az előállított árumennyiséghez, azaz az árualaphoz kell igazítani.

Aranystandard rendszer: Az aranypénz és a pénzhelyettesek nemzetközi pénzügyi kapcsolatokban kialakult rendszerét nevezzük így. Jellemző volt rá, hogy i) az arany fizetőeszközként, érme és pénzhelyettesítők formájában funkcionált, amelyet a jegybankok kötelesek voltak a névértéknek megfelelő aranyra átváltani, és fordítva Þ stabil rendszer; ii) a nemzetközi kereskedelemben a kifizetéseket korlátozás nélkül lehetett aranyban, vagy pénzhelyettessel teljesíteni, azaz az arany és a pénzhelyettesek nemzetközi forgalma engedélyezett volt.

Pénzérték-szabályozás az aranystandard rendszerben: Az aranystandard rendszerben a nemzeti valuták értéke csak szűk határok között, az alsó és a felső aranypont között változhatott.

Alsó (kiviteli) aranypont: Az aranystandard rendszerben a nemzeti valuták értékének az a legalacsonyabb külföldi árfolyama, amelyen túl érdemesebb az országból az aranyat kivinni és ott nemzeti valutára átváltani.

Felső (behozatali) aranypont: Az aranystandard rendszerben a nemzeti valuták értékének az a legmagasabb nemzetközi árfolyama, amelyen túl érdemesebb a nemzeti valutát külföldre kivinni és a külföldi bankokban aranyra váltani.

Aranydeviza-rendszer / dollár standard rendszer (Bretton Woods, 1944): Átmeneti pénzkorszak az aranypénz és a modern pénz korszakai között. Jellemzői:

1) az arany árát rögzítették, és azt a dollárhoz kötötték: 1 uncia arany = 35 dollár

2) a dollár a nemzeti jegybankok számára aranyra átváltható maradt

3) rögzítették a nemzeti valuták dollárban kifejezett értékét

4) jegybanki beavatkozás (interveniálás) kötelező volt a nemzeti valuták a dollárban kifejezett paritásától való 1%-ot meghaladó eltérés esetén (intervenciós sáv).

Lebegtetés: a piaci kereslet, kínálat alakította a valuták árfolyamát Þ szabad árfolyamok Þ jobban tükrözi a valuták vásárló értékét Þ ez a rendszer instabil!

Werner terv (’70): Európai monetáris övezetet akartak kialakítani. A devizapolitikát össze kellett hangolni.

Valuta kígyó (’72): 12 ország a saját valutája árfolyamának számítását egy közösen megtervezett mérce alapján alakított ki.

Valuta kosár: 12 ország valutája közül a legerősebb valutákat beletették, súlyozott számtani átlagot számoltak, és ez adta meg az ECU (közös elszámolási pénz) 1 egységét.

1978: Az arany végleg befejezi pénzszerepét.   

Maastrichti egyezmény (Hollandia ’91): Cél az volt, hogy az EMS (Európai Monetáris Rendszer) tagországainak gazdasága fejlettségi szintben közeledjen egymáshoz:

1) az inflációs ráták 1,5%-kal haladhatják meg a 3 legalacsonyabb inflációs rátát felmutató tagország értékét;

2) a kamatlábak esetén ugyanez volt az irányadó, csak itt 2%;

3) az államadóság nem haladhatja meg a GDP 10%-át;

4) az adott évi költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át.

Kétszintű bankrendszer: Valamely ország központi bankja az ország monetáris politikáját, annak minden területét a pénzügyi intézményrendszer közvetítésével valósítja meg.

 

Az MNB monetáris-politikai eszközrendszere:

1) Kötelező jegybanki tartalék: valamennyi pénzintézet köteles az összes forint- és devizaforrása (bevétele) után az MNB által meghatározott %-ban (ez az un. tartalékráta) tartalékot képezni, és azt az MNB-hoz átutalni. A tartalékráta változtatásával befolyásolható a pénzintézeteknél maradó, és onnan a forgalomba kerülő pénz mennyisége; ill. a pénzintézeti kamatok nagysága.

2) Refinanszírozás: hatást gyakorol a kereskedelmi bankok pénzkihelyezési tevékenységére, azok számára viszontleszámítolással, refinanszírozási hitel nyújtásával és egyéb megoldásokkal a kereskedelmi bank által igényelt időben pénzt biztosít.

3) Kamatszabályozás: jegybanki alapkamatláb, marginális kamatláb, preferenciális kamatláb, napi pénzpiaci feltételekhez igazodó kamatláb.

4) Kötelező likviditási tartalék: a pénzintézet összes forint és devizaeszköze után napi likviditási tartalékot köteles képezni. A tartalékképzés célja a bankok készpénzfizető képességének szabályozása, a befektetők érdekeinek védelme abban az esetben, ha a pénzintézetnél likviditási zavar keletkezik.

Pénzmultiplikátor (m): A tartalékráta reciproka (m=1/t), a kereskedelmi bankok pénzteremtő képességét fejezi ki, tehát, hogy a bankokban a jegybank által teremtett hitelpénznek hányszorosa képződhet.  A forgalomban lévő pénz mennyiségének szabályozására a jegybanknak két eszköze van:

1) jegybanki hitelteremtés mennyiségének növelése vagy csökkenése (készpénzkibocsátással vagy anélkül);

2) a tartalékráta mértékének növelése vagy csökkenése.

Modern pénz (számlapénz, hitelpénz): Olyan bankpasszíva, amely a pénz névértékének megfelelő követelést testesít meg a bankrendszer intézményeiben. A mai modern pénz belső érték nélküli pénz, akkor valóságos, ha van olyan bank, amelyik azt pénzként elfogadja Þ tehát a bankrendszer függvénye, forgalomba kerülése és onnan való kikerülése a bankrendszer révén valósul meg.

A modern pénz értéke: A modern pénz értéke a vásárlóértékével egyenlő, más valutákhoz viszonyított értéke az árfolyamával egyenlő (ez az un. átváltási érték).

A modern pénz fajtái: Megjelenés formája szerint: készpénz és számlapénz (bankkal szemben fennálló követelés); keletkezés helye szerint: jegybankpénz és kereskedelmi bankpénz.

Modern pénz keletkezése: hitelnyújtás, külföldi fizetőeszköz (valuta, deviza) vásárlása.

Valuta: Valamely állam hivatalos fizetőeszköze.

Deviza: Valamely állam fizetőeszközére, valutájára érvényes követelés.

Túlértékelt valuta: Két összehasonlított valuta esetében a vásárlóérték magasabb, mint az árfolyamérték.

Alulértékelt valuta: Két összehasonlított valuta esetében a vásárlóérték alacsonyabb, mint az árfolyamérték.

Jövőérték: Valamely (általában jelen) időpontbeli pénznek későbbi időpontban érvényes értéke. Meghatározása kamatos-kamatszámítási eljárással történik. FV = C0*(1+r)t.

Jelenérték: Valamely későbbi időpontban várható pénzek egy korábbi (általában jelen) időpontban érvényes értéke. Meghatározása diszkontálással történik. PV = Ct*1/(1+r)t.

Nettó jelenérték: Valamely befektetés tényleges hozama egy választott alternatív befektetés (általában banki betételhelyezés) hozama fölött.

Nettó jelenérték-szabály: Valamely befektetés akkor jó, ha nettó jelenértéke pozitív.

 

Pénzáramlás-sorozatok időértéke:

FV = C0*(1+r)5 + C1*(1+r)4 + C2*(1+r)3 + C3*(1+r)2 + C4*(1+r) + C0.

PV =C0 + C1*1/(1+r) + C2*1/(1+r)2 + C3*1/(1+r)3 + C4*1/(1+r)4 + C5*1/(1+r)5
A mérleg: Olyan kétoldali kimutatás, amely adott fordulónapra (általános esetben az év utolsó napjára) értékben mutatja ki a szervezet finanszírozását (források – passzívák) és azok felhasználását (eszközök – aktívák). A Számviteli Törvény A és B típusú mérlegek használatát teszi lehetővé.

Eredménykimutatás: A szervezet bevételeinek, költségeinek és gazdasági eredményének a kimutatást tartalmazza. A Számviteli Törvény kétféle költségcsoportosítási elvnek megfelelően kétféle eredménykimutatás készítését teszi lehetővé: összköltség-eljárással ill. forgalmi költség-eljárással.

Beszámoló: A vállalkozások a vagyoni, pénzügyi és jövedelmezőségi helyzetükről évente legalább egyszer (a tárgyév utolsó napján) kötelesek helyzetjelentést készíteni valamennyi piaci szereplő részére, és egy példányt a cégbíróságnak kötelező eljuttatni. A beszámoló a mérlegből, eredménykimutatásból és a kiegészítő mellékletből áll.

Tőke: A szervezet működéséi feltételeinek megteremtéséhez biztosított tulajdonosi és idegen finanszírozás.

Költség: A szervezet (vállalat) működése során a tevékenység gyakorlásakor, annak érdekében felmerülő élő és holt munka ellenértéke.

 

ESZKÖZÖK (aktívák)

FORRÁSOK (passzívák)

Forgó eszközök

Idegen tőke

Pénzeszközök Rövid lejáratú kötelezettségek
Értékpapírok Szállítói és egyéb tartozások
Vevői tartozások Rövid lejáratú hitelek
Készletek Hosszú lejáratú kötelezettségek

Állóeszközök

Hosszú lejáratú hitelek

Földterület és épületek

Saját tőke

Gépek és berendezések

Jegyzett (és befizetett) tőke
Tőketartalék
Eredménytartalék
Mérleg szerinti eredmény

Eszközök összesen

Források összesen

Mutatók:

Saját tőke aránya = Saját tőke / Források összesen

Idegen tőke aránya = Idegen tőke / Források összesen

Tulajdonosi tőke aránya (1) = (Jegyzett tőke + Tőketartalék) / Saját tőke

Vállalati eredményből képződött tőke aránya (1) = (Eredménytartalék + Mérleg szerinti eredmény) / Saját tőke

Tulajdonosi tőke aránya (2) = (Jegyzett tőke + Tőketartalék) / Források összesen

Vállalati eredményből képződött tőke aránya (2) = (Eredménytartalék + Mérleg szerinti eredmény) / Források összesen

Átlagos jegyzési árfolyam = (Jegyzett tőke + Tőketartalék) / Jegyzett tőke

Vagyongyarapodás (névértéken) = Eredménytartalék + Mérleg sz. er.) / Jegyzett tőke

Vagyongyarapodás (szerzési értéken) = Eredménytartalék + Mérleg sz. er.) / (Jegyzett tőke + Tőketartalék)

 

Likviditási mutatók:

Állóeszközök részaránya = Állóeszközök / Eszközök összesen

Forgóeszközök részaránya = Forgóeszközök / Eszközök összesen

Leglikvidebb eszközök aránya = (Pénzeszközök + Értékpapírok) / Eszközök összesen

Vevői tartozások részaránya = Vevők / Eszközök összesen

Készletek részaránya = Készletek / Eszközök összesen

Fizetőképesség = Eszközök értéke / Idegen tőke

Likviditási ráta = Forgóeszközök / Rövid lejáratú kötelezettségek

Likviditási gyorsráta = (Forgóeszk. – Készletek) / Rövid lejáratú kötelezettségek

Pénzhányad mutató = (Forgóeszk. – Készletek – Vevői tartozások) / Rövid lej. köt.


Az árbevétel a vállalatok működési eredményeik (termék, szolgáltatás) eladásáért kapott pénzösszeg. Az árbevételből a költségek kifizetése után fennmaradó összeg a vállalati nyereség. A hatékonysági mutató azt fejezi ki, hogy az árbevétel milyen mértékben múlja felül a költségeket. A költségszint mutatja, hogy az árbevétel mekkora hányadát emésztik fel a vállalati költségek. A nyereségszint a vállalati nyereségnek az árbevételhez viszonyított aránya, a vállalat “árbevétel-megtartó” képességét reprezentálja.

Amortizáció: Az egy évnél hosszabb használati idejű eszközök (befektetett eszközök, álló eszközök, tárgyi eszközök) egy évre meghatározott értékcsökkenése, költsége. Abban különbözik a vállalat egyéb költségeitől, hogy a kifizetése, a költség évenkénti felmerülését megelőzően, egy összegben történik, tehát az amortizáció olyan “költség”, amely már nem jár kifizetési kötelezettséggel, ezért a vállalat számára finanszírozási forrást képez!

Egyenletes (lineáris) leírás: Az amortizáció számításának az a módszere, amikor az évenkénti amortizáció összegei azonosak.

Gyorsított (degresszív) leírás: Az évenkénti amortizáció számításának az a módszere, amely a kezdeti években nagyobb, a későbbi években kisebb értékcsökkenést állapít meg.

Pénzpiac: A rövidlejáratú, egy évnél nem hosszabb pénzügyi eszközök piaca.

Tőkepiac: A hosszúlejáratú, egy évnél hosszabb futamidejű pénzügyi eszközök piaca.

Állandó hozamú értékpapírok: Az évenkénti hozamok nominális értéke állandó.

Változó hozamú értékpapírok: Az évenkénti hozamok nominális értéke évről-évre változik.

Nominális érték: Névérték. A 100 Ft-os érme névértéke akkor is 100, ha pl. infláció miatt a vásárlóértéke csökken.

Reálérték: Inflációs rátával korrigált érték.

Elsődleges piac: Az értékpapírok első forgalomba-hozatala. Itt alakulnak át a megtakarítások tőkévé.

Másodlagos piac: Az értékpapírok második és sokadik forgalmazásának helyszíne, ez biztosítja az értékpapírok likviditását.

A kötvény: Követelést megtestesítő, hitelviszonyt jelentő, általában fix kamatozású, bemutatóra szóló, közép,- vagy hosszúlejáratú értékpapír. Tulajdonosa jogosultságot szerez arra, hogy a kötvény névértékét és annak kamatait a kötvény feltételei szerinti időben és módon megkapja. Kibocsátója lehet bármilyen kötvénykibocsátásra feljogosított állami szervezet, önkormányzat, gazdasági társaság, stb.

A részvény: Tagsági és vagyoni jogokat egyaránt biztosító értékpapír. Fajtái: törzsrészvény (vagy közönséges részvény), elsőbbségi részvény, kamatozó részvény, dolgozói részvény, átváltható elsőbbségi részvény, stb.